Mondhatnám, hogy nem nagy kunszt, csak sajna sok minden kell hozzá, hogy képesek legyünk az asszertivitásra. Nem fontossági sorrendben: önismeret, figyelem, mentalizáció és az érzelmek kifejezésének képessége biztosan szükséges hozzá. Az asszertivitás többek között azt jelenti, hogy képes vagyok kifejezni a szükségleteimet, a véleményemet, az érzésemet, ha szükséges, közben látom, érzékelem a másikat, akinek tudom, hogy saját érzései, gondolatai vannak, de nem akarom megváltoztatni vagy manipulálni, csak megérteni. Azt a magabiztos kommunikációt jelöli az asszertivitás, amikor érzelmileg nehéz szituációban is képesek vagyunk kommunikálni, anélkül, hogy passzív vagy agresszív lenne a viselkedésünk, beszédünk.
Az asszertíven kommunikáló ember képes saját és mások határait tisztán látni és nem áthágni azt. Aki passzív módon viselkedik, az nem védi a személyes határait, tehát általában hagyja, hogy a másik fél domináljon a szituációban, vagy el is kerüli a konfliktust, ha csak teheti. Az agresszív módon kommunikáló ember általában nem tiszteli a másik határait, képes kommunikációjával zavart és kárt okozni, többnyire dominanciára törekszik, gyakran lesznek fenyegetők, ítélkezők.
Az énérvényesítő ember képes a szituációhoz mérten szabadon kifejezni érzelmeit, gondolatait, ismeri a jogait, megfelelő az önértékelése, képes arra, hogy számára megfelelő emberi kapcsolatokat kezdeményezzen és képes fenntartani is. Jól tudja kontrollálni negatív érzésit, ami nem az érzelem elnyomását, hanem társadalmilag elfogadható kifejezését jelenti, képes pld a dühéről erőteljes érzelemátélés nélkül is beszélni.
Az énérvényesítés bonyolult és szituációfüggő. Van, amikor egy viselkedés, ami asszertív egy helyzetben, de egy másikban már nem az. Ráadásul azt látjuk, hogy a nem-asszertív viselkedés problémákat okozhat az adott személynek, de a túlzott asszertivitás is okozhat nehézséget, hiszen akár agresszivitásba is átcsaphat a túlzott énérvényesítés. Fontos, hogy mindig a másik határainak respektálásával alkalmazzuk a technikákat.
Néhány verbális konfliktuskezelési technika:
Törött lemez: ha a szóbeli kommunikációban ellenállásba ütközünk (a másik agresszív, nem kompromisszum kész, ellenáll, nyomást gyakorol ránk) szó szerint megismételjük kérdéseinket vagy válaszainkat, mint amikor a lemez megakad. A másik fél a 3., 4. válasznál valószínűleg védekező álláspontra kényszerül, hiszen magabiztossága gyengülni fog. Fontos a határok betartása és a mértékletesség, hiszen ha túlzásba visszük, akkor nem énérvényesítőnek, hanem akadékoskodónak, erőszakosnak vagy éppen érzelmi zsarolónak látszódhatunk.
Ködösítés: nem a legpozitívabb, de időnként segíti a kommunikációt, ha a másik fél érveiből egy nem túl lényeges részt elismerünk, így közös pontot keresve, majd alapot teremtve a továbblépésre.
Negatív megerősítés: amikor egyetértünk a kritikával anélkül, hogy lemondanánk a kérésünről vagy véleményünkről.
Én-közlés: végére a legfontosabb. Elmondjuk, megosztjuk érzéseinket, vágyainkat, kérésünket, egyes szám első személyben anélkül, hogy a másikat okolnánk pld. az érzéseink miatt.
És milyen egy asszertív ember kommunikációja? Röviden és világosan fejezi ki magát, általában közvetlen, őszinte, nyílt. Amit mond, azt a másik félhez befogadó készségéhez igazítja, nem használ szakmai zsargont, vagy olyan szavakat, rövidítéseket, amiket a másik valószínűleg nem érthet, tehát a beszélgetést nem arra használja, hogy bebizonyítsa felsőbbrendűségét. Nyugodt, határozott hangon beszél, gyakran használ “én-üzeneteket”, együttműködésre utaló kifejezéseket (Te ezt, hogy látod? Mit gondolsz erről?) Figyelmesen hallgat, szemkontaktust tart, nyitott karmozgásai vannak.