Az ítélet (előítélet) - mentes ember szabad, érdeklődő, kíváncsi, nyitottan tudja szemlélni az őt körülvevő világot. Valószínűleg egyfolytában nem tudunk ilyenek lenni, de amikor igen, akkor magunk szabályozzuk az életünket, azt élhetjük meg, hogy autonómak vagyunk és bizakodók. Ami még fontosabb: bizalmat tulajdonítani tudók. Az ítélkezési szándék csökkenése elég kellemes érzéseket tud néha okozni… pld megértést, empátiát, tiszta érdeklődést, amolyan tabula rasa rátekintést adunk a másikra, a helyzetre. Vannak, akik azt hiszik, hogy nincsenek előítéleteik, én csak reménykedem abban, hogy hátha nekem kevés van, de ez egy pozitív torzítás lenne… azonban az nagyjából biztos, hogy mindannyian vagyunk előítéletek felületei.
Az előítélet tk. prekoncepció, amikor tapasztalásokat általánosítunk és pld. egy csoport jellemzőit húzzuk az egyes emberre („minden pszichológus, minden pedagógus, minden afroamerikai…”), majd fenntartással közelítünk ahhoz, akinek a „csoportjáról” negatív sztereotípiákat tárolunk.
Az előítélethez többek között a sztereotípián keresztül vezet az út. A sztereotípiák megkönnyítik az életünket, az eligazodást segítik a világban, de korlátok közé is szorítanak minket. A szemüvegesek okosabbak. A kövérek lusták. Az ázsiaiak matematikai képességei kivételesek. A skandinávok világos bőrűek, hajúak. Az előítéletek lehetnek külsőségekre, tulajdonságokra, jellemvonásokra utaló dolgok, érinthetik az ember gazdasági, politikai, faji, etnikai hovatartozását. Igazából bármit.
Dinamikailag talán úgy a legegyszerűbb megfogalmazni, hogy az előítéletességben pld. az agresszivitásunkat (máskor erőteljes szorongásunkat) igyekszünk, általunk nem kedvelt, vagy szerintünk gyengébb csoportokra, egyénekre áthelyezni. Alapvetően maga az előítélet valószínűleg nem más, mint ellenséges vagy negatív attitűd, ami fél-információkon, torzításokon, téves információkból származik, azokat általánosítva.
Lehetnek előítéleteink pld az önigazolás szükségessége miatt (pld. pozitív önértékelés fenntartása) vagy éppen a konformitás szükséglete mentén (a fennálló társadalmi normákhoz való igazodás). Az előítéletnek vannak fajtái, a szóbeli, elítélő kijelentésektől, az elkerülésen át (nem ülök le a buszon bárki mellé pld.), a fizikai agressziót érintve, egészen az üldözésig.
Csak zárójelben: projekció – kivetítés: egy elég eredményes tudattalan védekezési mechanizmus, melynek egyik feladata, hogy fenntartsa a nagyjábóli pszichés egyensúlyt, segítsen megvédeni az ént magát az elfogadhatatlan késztetésektől, gondolatoktól, érzésektől. Ha így ezt elfogadjuk, akkor azt látjuk, hogy az ítélkezésnek van funkciója. A nehezen elfogadható tulajdonságaink, vágyaink, késztetéseink időnként jelentős belső feszültséget, szorongást okoznak és amikor már nem bírjuk el őket, akkor a psziché egyik lehetősége, hogy ezeket másokra rávetítsük, így szinte azonnal csökkenhet a belső feszültség, szorongás. Addig, amíg mások felett törünk pálcát, ítélkezünk, addig nem kell szembenéznünk saját elfogadhatatlannak tartott tartalmainkkal és elodázhatjuk a bűntudatérzést is.