Üdvözlöm weboldalamon

Forduljon hozzám bizalommal...

Mondókák jelentősége az egészséges gyermeki lelki fejlődésben

A kisgyermek életében az érzékelés, tehát a látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás örömei jelentik azt az információszerzési utat, amellyel a világ dolgairól és az őt körülvevő emberekről értesül. A hallás örömeit érdemes ritmussal és dallammal bővíteni, hiszen a kisgyermekek a mozgásokat eleinte a beszéddel kapcsolják össze. A beszédfejlődést a mozgás serkenti.

A gyermekverseknek és mondókáknak sokszor varázsige jellege van. Ezek a versek tisztán mutatják be az életfa-rendet, hármasságot. Mialatt a felnőtt mondja a mondókákat, együtt játszik a gyermekkel, így a gyermek játszótársa lesz. A versikékkel, mondókákkal beszélgettek és játszottak a régi magyar asszonyok a gyerekekkel a mindennapi dajkálgatás, öltöztetés, fürdés közben.

A fürdetés alatt érdemes a gyermekkel játékosan megismertetni a vizet. A rémes és félelmet keltő hajmosás és fülmosás is könnyeddé válhat, ha játékosan közelítjük meg a gyermeket.

"Kék kő, veres kő,

Bújj ki kígyó fülem bő."

Fürdés után a gyermeket a pólyázó szélére ültették, és láblógatással, vidámsággal vették el a pólyázás élét, valamint így válik játszótárssá a felnőtt. Hiszen a vidám gyerek nevet, rúgkapál, és nagyon eleven. A kisgyermek számára a fürdés is játék, olyan értelemben, hogy játék az izmok gyakorlása, a mászkálás a labda után. (Vekerdy)

"Lóg a lába lóga,

Nincsen semmi dóga,

Mert ha dóga vóna,

A lába nem lógna!"

A dajkadalok, mondókák sok jó tulajdonságot sűrítenek egybe. A hallás örömeit a ritmussal és dallammal is megtetézik, és a mozgásokat a beszéddel, a nyelvvel kapcsolják össze.

Az édesanyák, dajkák minden fontos mozzanathoz, amely a gyermeket felnövése során érint, kitaláltak egy mondókát. Az első lépéseket így kísérték:                 

"Jár a baba jár,                                "Cini - cini muzsika,

Mint a kiskirály,                              táncol a kis Zsuzsika,

Szedegeti a lábát,                            jobbra dül és balra dül,

Koptatja a bocskorát."                   tücsök koma hegedül."

 

Az altatók valahogy így hangoztak:

"Tente baba, párnára,

Kicsi kutya szalmára,

Tente baba, tente,

Aludj szívem szentje."

Kisgyermek számára az egyik legnagyobb öröm, ha a felnőtt a lábán lovagoltatja, vagy hintáztatja. Az édesanyák ezt a fajta játékot is dallal, mondókával kísérték. (Vekerdy)

"Hinta, palinta,

Karácsonyi Katica,

Ki ne törjön az én lábam,

Csak a bíró botja."

Némelyik kis versnek nem sok értelme volt, mégis elringatták, szinte "elvarázsolták" a kisgyermeket. Jó érzéseket keltettek benne. Értelmük nagyon mélyen, a dallam, a ritmus és a mozgás mélységén van. Ha nem játszunk, csak dúdoljuk, mondogatjuk ezeket a mondókákat, a gyermek akkor is megnyugszik. Később, ha a gyermek nagyobb, már mindennapokat is ki lehet terjeszteni. A gyermek belső világának egy részét a környezet milyensége adja. Meg kell ismertetni a gyermeket a tavaszi esővel, nyári napfelkeltével, téli hóeséssel és az őszi levélhullással. (Vekerdy)

"Ess, eső, ess,

hónap déli ess,

Zab szaporodjék,

búza bokrosodjék.

Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka,

még annál is hosszabb, mint a Duna hossza."

Ha a fogváltás ideje eljött ezzel a mondókával dobták a sarokba a kihullott tejfogat.      

"Egér, egér, kisegér,

van- e fogad hófehér?

Adjál nekem vasfogat,

adok neked csontfogat!"

A mondókák, dalocskák mára már kissé elvesztették igazi mondanivalójukat. Ma inkább nevelő célzatúak, és a gyermek okítása miatt mondjuk neki. Mindegyiküknek tanulsága van és ritmusuk, zenéjük sivárabb. Ha nem nevelnek, akkor fenyegetnek és büntetnek.

A ritmusosság iskolázza a gyermek érzelmeit, pontos és mértéktartó kifejezésre ösztönöz. Fejleszti a nyelvi-, matematikai-, geometriai-, rajzkészséget. Mondókák mondása alatt a gyermek mozog, felveszi a mondóka ritmusát. A pörgés és forgás a régi sámánisztikus szertartások része volt, így került révületbe a táncoló. (a szél, amely fújt, volt a szellemi erő, a harmat pedig a megtermékenyítés cseppje).  (Vekerdy)

A testi és érzelmi alapoknak tisztának és biztosnak kell lenniük. Ezért nélkülözhetetlenek a századok alatt a tisztává, tömörré csiszolódott mondókák, népdalok szövegei és az énekes játékok. A kisgyermek mozgás és beszéde játék. Csak a sokat és jól játszó gyerek tud majd jól és elmélyülten gondolkodni. A régiek úgy tartották:

„Aki jól mozog, az tisztán beszél.

Aki tisztán beszél, az erősen gondolkodik.”

Felhasznált irodalom

Dr. Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998.

Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak I. II.


X

Hoppá!

A jobb egérgomb használata nem működik az oldalon!