Üdvözlöm weboldalamon

Forduljon hozzám bizalommal...

ISKOLAÉRETTSÉG

Az iskolaérettség összetett fogalom, a gyermek egész személyiségének fejlettségét foglalja magába. A gyermeknek testileg, érzelmileg, pszichés és szociális szempontból egyaránt alkalmasnak kell lennie az iskolai élet megkezdésére.

Az a gyerek, aki az adott évben augusztus 31-ig betölti a 6. életévét, tanköteles korba lép (nem biztos, hogy jó, de ez a törvény), tehát elkezdheti az iskolát. Óvodavezetői engedéllyel és körzetileg illetékes Pedagógiai szakszolgálat (régi nevelési tanácsadó) megerősítő véleményével maradhat még egy évet a gyermek az óvodában.

Biológiai jellemzők

  • Idegrendszer megfelelő érettsége, nagy-, és finom mozgások, látás-kézmozgás összerendezettsége, figyelem összpontosításának képessége, terhelhetőség, tehát a gyermek kevésbé fáradékony.
  • Hatéves korra egy átlagos gyerek kb. 120-130 cm, és 20-22 kg. Eltérések lehetnek, de ha a szükséges fizikai erő nincs meg, felmerül a kérdés, bírja-e a gyerek az iskolával járó megnövekedett terhet. Tapasztalat szerint a kisebb súlyú gyerek fáradékonyabb, teljesítménye hullámzóbb.
  • A második alakváltás jele a fogváltás. Ez tájékoztatást ad az idegrendszer érettségéről is.
  • A cipőfűző megkötésének a tudása csak részben gyakorlás függvénye (finommotorika, téri tájékozódás, vizuális megfigyelőképesség).
  • Egészséges, ép érzékszervek, vagy probléma esetén megfelelő kivizsgálása, kezelése.

Mozgás

Fontos az elemi mozgások összerendezettsége. Ezek a kúszás, mászás, lábujjhegyen járás, sarkon járás, külső talp élen járás, guggoló járás, szökdelések, fejemelések háton, hason. Ezek nem megfelelő végrehajtása az idegrendszer éretlenségét jelenti. A tanulási nehézséget jelentős mértékben okozhatják.

Fontos a finommozgások fejlettsége is. A vállöveknek, csuklónak, ujjaknak mozgékonynak, függetlennek kell lenniük. Ez előfeltétele az írástanulásnak. Jó tudni, hogy a beszédmozgás is finommozgás.

Fontos szerepe van a keresztcsatornák jó működésének. Ennek az a szerepe, hogy a gyermek egymástól függetlenül tudja mozgatni a végtagjait. Ha nem történt meg a függetlenedés, a gyermek nem csak a kezével ír, hanem sokszor a lába, nyelve, egész teste követi az írásmozgást. Az akaratlan mozgások pedig nagyon fárasztják a gyermeket, egyszerűen elfárad az írástól.

Eszközkezelés, ceruzafogás: a helyes ceruzafogás, így megfelelő vonalvezetést. Helytelen ceruzafogással nagyobb erőfeszítést jelent az írás. Előfordul, hogy más kézre van szoktatva a gyermek, vagy magasan/görcsösen/helytelenül fogja a ceruzát, nem elég fejlett a kéz izomzata.

Testséma: fontos, hogy ismerje saját testét, méghozzá biztonsággal. Bizonytalan testséma a világban való tájékozódást is bizonytalanná teszi.

Dominanciák: a nem megfelelő kézzel történő írástanulás súlyosabb esetben beszédzavarhoz is vezethet. Az ellentétes oldali lábhasználat pl. együtt járhat a számolási készség gyengeségével. Az ellenoldali szem használata „átállíthatja” a kezet. Ilyenkor a gyerekek gyakrabban olvasnak visszafelé, felcserélnek betűket, akár szótagokat. Lassúbb lehet a szövegértés, és a szövegre való emlékezés. A füldominancia akkor jó, ha domináns kéz oldalára esik. Az ellenoldali fül használata eredményezhet pontatlan és lassúbb beszédhallást, ritmus gyengeséget.

Szem, szem-kéz koordináltság: ha a két szem koordinálatlanul mozog, vagy nehezen fixál, az olvasás, és az írás megtanulását nehezíti. A szem-kéz koordinálásra van szükség akkor, amikor a vonalrendszerben kell elhelyezni a betűket.

Térérzékelés: a térirányok felismerése térben és síkban elengedhetetlen feltétele az írás, olvasás megtanulásának. Reprodukáló képesség térben és síkban előfeltétele annak, hogy a gyermek le tudja utánozni, másolni a látott mozdulatot, térbeli konstrukciót, vagy a síkban alkotott mintát. Ennek hiányában előfordulhat, hogy a gyermek nehezebben képes önállóan dolgozni, nehézséget okozhat a tanítói utasítások, minták „átfordítása”.

Soralkotás, sorritmus folytatása: az írástérben és időben meghatározott rend, szabály szerint alkotott sor. Az olvasás egy betűsor dekódolása. Vagyis a soralkotás képessége nélkül lehetetlen megtanulni írni, olvasni.

Az iránykövetés képessége azt jelenti, hogy a gyermek keze képes legyen a gyors, hirtelen irányváltoztatásra. Vizsgálat tárgyát képezi az is, hogy a gyermek számára melyik a természetes irány. Az, hogy balról jobbra haladva írunk, olvasunk, megállapodás kérdése, nincs köze a természetességhez. Nem biztos, hogy a gyermek számára magától értetődő ez az irány. Ezt meg kell tanulnia.

Figyelem: a jól rögzíthető és tartós figyelem feltétele a tanulásnak. A nehezen rögzíthető, könnyen elterelhető, megtapadó figyelem nehezíti, esetleg lehetetlenné teszi az ismeretszerzést. Másodlagos tünetként jelentkezhet a súlyos magatartási és beilleszkedési probléma.

Feladattudat, feladattartás: az iskolai munka része a szabálytudat tartása. Az iskolaérett gyermek megérti, hogy vannak kötelességei, aminek akkor is eleget kell, hogy tegyen, ha nincs hozzá kedve, fáradt, vagy inkább játszana.

Megfelelő kudarctűrő képesség.

Értelmi fejlettség: lényeglátás, következtetések alkotása, ok-okozati összefüggések felismerése, mennyiségfogalom kialakulása, emlékezeti befogadás, felidézés képessége.

Beszédkészség: tiszta hangképzés, megfelelő szókincs, kifejezőkészség jellemzi a gyermeket.

Munkaérettség, feladattudat, monotónia tűrés, az érzelmi, akarati érettség jelen van. Érdeklődés, motiváltság jellemző.

Szociális érettség: alkalmazkodás és beilleszkedés készsége a legtöbb élethelyzetben. Közösség igénye, kapcsolatkötés képessége.

Önkiszolgálás, bizonyos önállóság.

Szükség lehet szakemberek segítségére:

  • beszédproblémák esetén logopédiai foglalkozásra
  • részképességek fejletlensége esetén fejlesztőpedagógiai foglalkozásra
  • érzelmi kiegyensúlyozatlanság, beilleszkedési és viselkedési problémák esetén pszichológiai támogatásra.

Az óvónők, pszichológusok, orvosok az iskolaérettség fogalmát használják annak megítélésére, hogy alkalmas-e egy gyerek az iskola megkezdésére vagy sem.

Feladatainak ellátása során egyfajta kötelességtudat fejlődik ki a gyermekben, tetteit mindinkább saját kitőzött - immáron távolabbi - céljai is motiválják. Nő a gyermek önuralma, a gyermek motivációi között egyre hangsúlyosabbá válik a teljesítmény: új dolgokat megtanulni, készségeket elsajátítani, s ezáltal valami újat létrehozni.

A hetedik életév körül a gyermekeknél fordulat következik be a fejlődésben testi, lelki és szellemi értelemben is. Pszichés változások:

  • csökken gondolataik emocionális tartalma,
  • vágyaik azonnali teljesedésének igénye már nem nyom el minden mást,
  • képesek várni (és bizonyos szinten tervezni is),
  • a környezet elvárásai is egyre erősebben jelennek meg indítékaik alapjaként.

Társas kapcsolataikban: a család biztonságot jelentő arcai felől egyre inkább fordulnak a kortársaik felé, s kötnek "óriási" barátságokat szinte hétről hétre.

Ebben az életkorban még nagyok az egyéni eltérések a gyermekek között. Van olyan gyermek, akinek a betűk felismerése nem kihívás, más gyermeknek a számok világa vonzóbb, de az sem jelent lemaradást, ha valaki még sem a betűkkel, sem számokkal nem áll barátságban.

 

Pszichés alkalmasság

  • a gyermek várja az iskolát, készüljön rá, ez játékaiban is jelenjen meg,
  • a gyermek a rábízott feladatokat végezze el, tevékenységeit ne hagyja félbe,
  • tudjon kapcsolatokat kialakítani és fenntartani kortársaival,
  • találja meg helyét a közösségben, tudjon beilleszkedni a csoportba,
  • legyen képes felnőttekkel kapcsolat kialakítására, fenntartására

Mit "tudjon" a gyerek?

  • tartósan (10-15) percig kösse le a rajzolás, a feladatlap kitöltés, a színezés,
  • ne okozzon problémát a versek, rövid mesék megjegyzése és elmondása,
  • ne legyen beszédhibája, tudja magát szóban, mondatokat használva- kifejezni,
  • legyen "barátságban" a ceruzával, színezzen, rajzoljon (a rajzolás ténye a fontos)
  • igazodjon el az 1 - 10 számok között, ismerje és helyesen használja a több-kevesebb, nagyobb-kisebb fogalmát

Ezeket a képességeket nem kell külön tanítani, mivel a fejlődés során maguktól megjelennek.

A gyermek számára érzései teszik a világ jelenségeit lényegessé vagy érdekessé, ezért van az,

hogy pl.

  • a hét napjai közül a vasárnapot jegyzi meg először, amikor otthon van az egész család,
  • parancsszóra nem tud még negyed óráig csendben, mocorgás nélkül ülni, bújócska közben akár hosszabb ideig is megteszi ezt
  • színes-rajzos ismeretterjesztő könyvek hasznos ismereteket közölhetnek a ragadozókról, az ember belső szerveiről, de a kicsi érdeklődését csak akkor fogják igazán megragadni ezek az ismeretek, ha előtte sok mesében hallott már farkasról és sárkányról, vagy, ha nemrég maga is orvosi vizsgálaton, esetleg műtéten esett át.

Nem kiragadott ismereteket kell tehát átadnunk, hanem a mindennapi játékba, beszélgetésbe kellene minél több hasznos ismeretet beleszőnünk, hiszen a kicsi olyankor úgyis lépten-nyomon kérdez.

Egy egészséges, megfelelően ingergazdag, a gyermekre figyelő környezetben a gyermek saját érdeklődésétől vezérelve, a neki megfelelő tempóban sajátít el mindent, ami az iskola megkezdéséhez szükséges. Amennyiben a fizikai – pszichés – érzelmi alkalmasság megfelelő, a többi ismeretet a gyermek általában gyorsan megtanulja.

A tanulásra való előkészületek már az óvodás korban elkezdődnek, hiszen a kicsiket fokozatosan megtanítják a szülők és az óvodapedagógusok egyedül öltözni-vetkőzni, étkezni, tisztálkodni, a foglalkozásokon egyre hosszabb ideig tudnak csendben, egy helyben ülve figyelni, s játék utáni rendrakást is egyre önállóbban végzik.

Felhasznált irodalom

Szendrei Judit: Iskolaelőkészítés otthon cikke

Miről tudható, hogy iskolaérett a gyermek – vital.hu

saját jegyzetek, gondolatok


X

Hoppá!

A jobb egérgomb használata nem működik az oldalon!