A depresszió független az ember élethelyzetétől, kultúrájától, társadalmi helyzetétől..stb. Azonban ha valaki beteg, akkor beteg, nem segít az "Állj talpra!", "Szedd össze magad!" stb. okosságok, hiszen, ha képes lenne rá az egyén, akkor megtenné. A depresszió nem csak a hangulat zavara, hiszen van gondolkodási, testi és magatartási vetülete is. A pszichológiai aspektus csak egyik része, genetikai és neurokémiai háttere is közrejátszik a kialakulásában.
Fontosabb tünetek a teljesség igénye nélkül:
- örömérzés elvesztése;
- értéktelenség / bűnösségérzés;
- reménytelenség érzése;
- deprimált hangulat;
- energiahiány, fáradtság,koncentrációs probléma;
- produktivitás hiánya;
- evési zavar (étvágy változása);
- szexuális érdeklődés csökkenése;
- alvászavar (elalvási, átalvási zavarok, gyakori felébredések, 10-12 órás alvás is előfordulhat);
- ingerlékenység;
- az egyén nem képes adaptívan megküzdeni a mindennapi problémákkal.
A tünetek száma, időtartama, súlyossága és kiújulása alapján a depresszió lehet:
- epizód jellegű: gyakori, hiszen az emberek egyharmada (szerintem majdnem mindenki) él át valamilyen mértékben egyetlen (unipoláris depresszió) epizódot az élete során.
- ismétlődő (recurrens vagy major vagy klinikai) jellegű zavar: általában serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban kezdődik. A depressziós fázisok között hónapokig vagy évekig tartó normál hangulatú, tünetmentes időszakok lehetnek.
- dysthymia (krónikus depresszió): a tünetek enyhébbek és kevésbé elkülöníthetőek a depressziós epizódhoz vagy az ismétlődő depresszióhoz képest. Jellemző a tartós lefolyás, a tünetek elhúzódnak akár 2 éven keresztül (néha évtizedekig). A tünetek hatással vannak a mindennapi tevékenységek elvégzésére, de felszínesebbek, gyengébbek, mint a többi zavar esetén.
- I-es típusú bipoláris depresszió (mániás depresszió): vannak depresszív szakaszok, normális hangulati szakaszok és “mániás fázis”-ok is. A mániás fázisban megemelkedett a hangulat, fokozott aktivitás jellemző, fokozott beszéd-készséggel, nyugtalansággal és csökkent alvásigénnyel.
- II-es típusú bipoláris depresszió: a depresszív epizódot az úgynevezett hypomániás szakaszok váltják fel, mely mérsékeltebb eufóriás állapot jelöl, nehezen különböztethető meg időnként a fokozott örömkészségtől, „pörgősségtől”.
- … aztán van még kevert szorongásos depresszió, pszichotikus depressziós epizód, atipikus forma, szezonális depresszió, átmeneti (2 hétnél rövidebb ideig tart).
A depresszió kezelése
Pszichoterápiás és gyógyszeres kezelés kombinálása általában a leghatékonyabb. Gyógyszeres kezelés esetén az antidepresszánsok kb. 14-21 nap után kezdik hatásukat kifejteni.
A pszichoterápiás módszerek közül talán a kognitív viselkedés terápiás, valamint a sématerápiás lehetőségek hatékonyabbak. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság enyhe és középsúlyos depresszió esetén a kognitív terápiát az elsőként választandó terápiás módszerként ajánlja/ajánlotta.
Depresszió gyanúja esetén pszichiáter és klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta felkeresése javasolt.
Énérvényesítő (asszertív) kommunikáció
Mondhatnám, hogy nem nagy kunszt, csak sajna sok minden kell hozzá, hogy képesek legyünk az asszertivitásra. Nem fontossági sorrendben: önismeret, figyelem, mentalizáció és az érzelmek kifejezésének képessége biztosan szükséges hozzá. Az asszertivitás többek között azt jelenti, hogy képes vagyok kifejezni a szükségleteimet, a véleményemet, az érzésemet, ha szükséges, közben látom, érzékelem a másikat, akinek tudom, hogy saját érzései, gondolatai vannak, de nem akarom megváltoztatni vagy manipulálni, csak megérteni. Azt a magabiztos kommunikációt jelöli az asszertivitás, amikor érzelmileg nehéz szituációban is képesek vagyunk kommunikálni, anélkül, hogy passzív vagy agresszív lenne a viselkedésünk, beszédünk.
Az asszertíven kommunikáló ember képes saját és mások határait tisztán látni és nem áthágni azt. Aki passzív módon viselkedik, az nem védi a személyes határait, tehát általában hagyja, hogy a másik fél domináljon a szituációban, vagy el is kerüli a konfliktust, ha csak teheti. Az agresszív módon kommunikáló ember általában nem tiszteli a másik határait, képes kommunikációjával zavart és kárt okozni, többnyire dominanciára törekszik, gyakran lesznek fenyegetők, ítélkezők.
Az énérvényesítő ember képes a szituációhoz mérten szabadon kifejezni érzelmeit, gondolatait, ismeri a jogait, megfelelő az önértékelése, képes arra, hogy számára megfelelő emberi kapcsolatokat kezdeményezzen és képes fenntartani is. Jól tudja kontrollálni negatív érzésit, ami nem az érzelem elnyomását, hanem társadalmilag elfogadható kifejezését jelenti, képes pld a dühéről erőteljes érzelemátélés nélkül is beszélni.
Az énérvényesítés bonyolult és szituációfüggő. Van, amikor egy viselkedés, ami asszertív egy helyzetben, de egy másikban már nem az. Ráadásul azt látjuk, hogy a nem-asszertív viselkedés problémákat okozhat az adott személynek, de a túlzott asszertivitás is okozhat nehézséget, hiszen akár agresszivitásba is átcsaphat a túlzott énérvényesítés. Fontos, hogy mindig a másik határainak respektálásával alkalmazzuk a technikákat.
Néhány verbális konfliktuskezelési technika:
Törött lemez: ha a szóbeli kommunikációban ellenállásba ütközünk (a másik agresszív, nem kompromisszum kész, ellenáll, nyomást gyakorol ránk) szó szerint megismételjük kérdéseinket vagy válaszainkat, mint amikor a lemez megakad. A másik fél a 3., 4. válasznál valószínűleg védekező álláspontra kényszerül, hiszen magabiztossága gyengülni fog. Fontos a határok betartása és a mértékletesség, hiszen ha túlzásba visszük, akkor nem énérvényesítőnek, hanem akadékoskodónak, erőszakosnak vagy éppen érzelmi zsarolónak látszódhatunk.
Ködösítés: nem a legpozitívabb, de időnként segíti a kommunikációt, ha a másik fél érveiből egy nem túl lényeges részt elismerünk, így közös pontot keresve, majd alapot teremtve a továbblépésre.
Negatív megerősítés: amikor egyetértünk a kritikával anélkül, hogy lemondanánk a kérésünről vagy véleményünkről.
Én-közlés: végére a legfontosabb. Elmondjuk, megosztjuk érzéseinket, vágyainkat, kérésünket, egyes szám első személyben anélkül, hogy a másikat okolnánk pld. az érzéseink miatt.
És milyen egy asszertív ember kommunikációja? Röviden és világosan fejezi ki magát, általában közvetlen, őszinte, nyílt. Amit mond, azt a másik félhez befogadó készségéhez igazítja, nem használ szakmai zsargont, vagy olyan szavakat, rövidítéseket, amiket a másik valószínűleg nem érthet, tehát a beszélgetést nem arra használja, hogy bebizonyítsa felsőbbrendűségét. Nyugodt, határozott hangon beszél, gyakran használ “én-üzeneteket”, együttműködésre utaló kifejezéseket (Te ezt, hogy látod? Mit gondolsz erről?) Figyelmesen hallgat, szemkontaktust tart, nyitott karmozgásai vannak.
Az ítélet (előítélet) - mentes ember szabad, érdeklődő, kíváncsi, nyitottan tudja szemlélni az őt körülvevő világot. Valószínűleg egyfolytában nem tudunk ilyenek lenni, de amikor igen, akkor magunk szabályozzuk az életünket, azt élhetjük meg, hogy autonómak vagyunk és bizakodók. Ami még fontosabb: bizalmat tulajdonítani tudók. Az ítélkezési szándék csökkenése elég kellemes érzéseket tud néha okozni… pld megértést, empátiát, tiszta érdeklődést, amolyan tabula rasa rátekintést adunk a másikra, a helyzetre. Vannak, akik azt hiszik, hogy nincsenek előítéleteik, én csak reménykedem abban, hogy hátha nekem kevés van, de ez egy pozitív torzítás lenne… azonban az nagyjából biztos, hogy mindannyian vagyunk előítéletek felületei. 
Depresszió…. lehet a tünetek különböző száma, időtartama, súlyossága és kiújulása alapján:
- epizód jellegű: gyakori, hiszen az emberek egyharmada (szerintem majdnem mindenki) él át valamilyen mértékben egyetlen (unipoláris depresszió) epizódot az élete során. Néhány héttől akár évekig is tarthat. A tüneteknek legalább két héten keresztül kell fennállnia. A depressziós epizód ideje alatt többé-kevésbé képtelenné válik feladatainak ellátására az ember. Gyakran előfordul, hogy a depressziós epizód megismétlődik a jövőben.
- ismétlődő (recurrens vagy major vagy klinikai) jellegű zavar: általában serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban kezdődik. A depressziós fázisok között hó-napokig vagy évekig tartó normál hangulatú, tünetmentes időszakok vannak.
- dysthymia (krónikus depresszió): a tünetek enyhébbek és kevésbé elkülöníthetőek a depressziós epizódhoz vagy az ismétlődő depresszióhoz képest. Jellemző a tartós lefolyás, a tünetek elhúzódnak akár 2 éven keresztül (néha év-tizedekig). A tünetek hatással vannak a mindennapi tevékenységek elvégzésé-re, de felszínesebbek, gyengébbek, mint a többi zavar esetén.
- I-es típusú bipoláris depresszió (mániás depresszió): vannak depresszív szakaszok, normális hangulati szakaszok és “mániás fázis”-ok is. A mániás fázisban megemelkedett a hangulat, fokozott aktivitás jellemző, fokozott beszéd-készséggel, nyugtalansággal és csökkent alvásigénnyel.
- II-es típusú bipoláris depresszió: a depresszív epizódot az úgynevezett hypomániás szakaszok váltják fel, mely mérsékeltebb eufóriás állapot jelöl, nehezen különböztethető meg időnként a fokozott örömkészségtől, „pörgősségtől”.
- … aztán van még kevert szorongásos depresszió, pszichotikus depressziós epizód, atipikus forma, szezonális depresszió, átmeneti (2 hétnél rövidebb ideig tart).
Az életközépi válság az élet, a fejlődés velejárója, tehát elkerülni nem lehet… legfeljebb a korai halállal…
Normális, természetes velejárója a személyiségfejlődésnek. Valamikor 35-55 éves kor között jelenik meg (akár többször is) és a válság intenzitását, hosszát, mélységét elsősorban az alapszemélyiség és az élethelyzet határozza meg.
Erikson a felnőttkor legfontosabb feladatát a teremtésben, a produktivitásban látta. Fontos, hogy mi olyat tudunk létrehozni, ami fennmarad utánunk. Az ember célja Erikson szerint, hogy nyomot hagyjon a világban és átörökítse a fiatalabb generációnak a tapasztalatai, bölcsességeit, tudását.
A midlife crisis kifejezés Jacques Eliott-tól származik (1965), s mint potenciális depressziogén feszültséget értelmezte.
Az élet bármely területét érintheti: párkapcsolat, munka, testi változások...
Jung szerint, ha az ember túljut az élete felén akkor krízisbe kerül, melyet pályaelhagyás, válás, súlyos emberi és lelki konfliktusok jelezhetnek. Az ebből való talpra állás okán (ha előbb nem), az embereket ilyenkor a belső fejlődés, illetve az élet mélyebb értelmének megtalálása kezdi foglalkoztatni. Előfordulhat azonban, hogy nem sikerül az eddigi külső célok helyett új, belső motivációt, célt találni.